Kemény Zsigmond /1814-1875/

Erdélyi nemesi családból származott. Iskoláit Nagyenyeden végezte, majd jogot tanult. Tanára, Szász Károly révén korán bekapcsolódott az erdélyi reformmozgalmakba. 1842-től az Erdélyi Híradó egyik szerkesztője volt. 1843-ban első nagyobb publicisztikai művében, a Korteskedés és ellenszereiben fejti ki politikai nézeteit: a reformpolitika szükségességét és a központosított állam eszményét. Az Akadémia tagja lett.
Szerelmes lett gróf Wass Ottiliába, azonban a lány szülei nem járultak hozzá a házassághoz. 1847-ben Pestre költözött, a Pesti Hírlap szerkesztőségében kezdett dolgozott. 1848-ban képviselővé választották, decemberben a kormánnyal együtt költözött Debrecenbe. A szabadságharc leverése után bujdosott. 1851-től a Pesti Napló főmunkatársa lett, ebben az évben megszüntetik az ellene folyó eljárást. Az önkényuralom korszakában korábbi nézeteit két híres röpiratában - Forradalom után /1850/, Még egy szó a forradalom után /1851/ - megtagadta. Regényírói munkássága az ötvenes években bontakozott ki. Társadalmi témájú regénye a Férj és nő, melyet 1852-ben írt. Történelmi regényei sorát az 1855-ben írt Özvegy és leánya nyitja. Úgy írt történelmi regényt, hogy abban az adott történelmi korban saját korának problémáit mutatja be. Regényei eszmeiségére egy kissé pesszimista romantikus világszemlélet a jellemző. Műveiben a reformokból kiábrándult nemesség életformája jelenik meg.
1855-től átvette a Pesti Napló szerkesztését, amiről 1858-ban egyre jobban elhatalmasodó betegsége miatt mondott le. A lapot azonban továbbra is irányította. A kiegyezés után teljesen elborult az elméje, visszavonul Pusztakamarásra, és itt halt meg 1875-ben.

Művei:
1837 - Ekkor írta első cikkét a Nemzeti Társalkodóba
1851 - A szív örvényei
1852 -Férj és nő
1852 - Ködképek a kedély láthatárán
1855 - Özvegy és leánya
1858-1859 - A rajongók
1862 - Zord idő

Legfontosabb tanulmányai:
- A két Wesselényi
- Gróf Széchenyi István
- Forradalom után
- Még egy szó a forradalom után