A falu jegyzője /1844-1846/
A cselekmény a XIX. század elején játszódik, az Alföldön, Taksony megyében, Tiszaréten. A falu a dúsgazdag és előkelő Réty család birtokában van. A falu jegyzője, Tengelyi Jónás, akit a falu becsületessége, jószándéka miatt szeret és megbecsül. A jegyzővel még ifjúkorában együtt koptatták Heidelbergben a jogi egyetem padjait, jó cimborák voltak, de diákkori barátságuk az idők folyamán megkopott. Réty gazdagon nősült, fia született, majd miután első felesége meghalt, másodszor is megnősült. Felesége fennhéjázó, gőgös asszony, aki nem szereti, ha férje nem hozzáillő emberekkel tart fenn kapcsolatot. A jegyző ma már családján kívül csak a falu papját, Vándory Balázst érzi magához közelállónak.
A jegyző épp a lelkésszel beszélget, a rónán vadászgató társaságról. Réty fiáról, Ákosról, ki a jegyző lányának, Vilmának udvarol. A fiú nem hasonlít az apjára, becsületes, jóindulatú fiatalember, aki az egyszerű emberek sorsát is a szívén viseli. Társa Kislaky Ádám, az alispán birtokszomszédjának, Kislaky Bálintnak a fia. Az öreg Kislakynak rég dédelgetett terve, hogy fia és az alispán lánya, Etelka egy pár lesznek. A két fiatalember illő módon köszönti a lelkészt és a papot. A vadászó ifjakkal tart azonban két semmirekellő, megvesztegethető tisztviselő is, Nyúzó Pál, a járás főbírája, és esküdtje, Kenyházy András. A pandúrok épp arra viszik az elfogott Peti cigányt, és a szolgabíró durván fogja vallatóra az öregembert, hogy bebizonyítsa, ő a híres zsivány, Viola segítője. Hiába próbálnak Ákosék a szolgabíróra hatni, közbenjárásuk nem jár sikerrel. Annál nagyobb Nyúzó felsülése, amikor kiderül, Peti cigány az alispán gyorsfutárja, és éppen a tekintetes úr parancsára indult Szentvilmosra, a közelgő választások ügyében. Tehát Nyúzó maga is hibás lesz, ha Réty alispánt nem választják meg. A szolgabíró azonnal elengedi a cigányt, bár hangnemén mit sem változtat, mert ő is "azok közé a kellemes lények közé tartozott, akik akkor a leggorombábbak, amikor engedelmet kéne kérniük." A főbíró felsülésén mindannyian jót derültek.
Mikor Tengelyi hazatért, rémülten látta, hogy jó szándékú lánya, Vilma, házukba fogadta a betyár Viola beteg feleségét, Zsuzsikát, két fiával együtt. Peti cigánynak napnyugta után sikerül Violával beszélnie, és tudatnia a haramiával, hogy beteg felesége jó helyen, a jegyzőék házában van. Viola hajdanán tisztességes, becsületes gazdaember volt, akit maga Nyúzó szolgabíró hajszolt a betyárok közé. A szolgabíró eredendően azért haragudott a férfiara, mert nem tudta tőle elcsábítani a feleségét, ezért hatalmával visszaélve az előírtnál több különmunkára kötelezte a férfit. Amikor az nem teljesítette, mert nem hagyta magára az éppen szülő feleségét, megverette, gúzsba köttette. Violának csak úgy sikerült megszöknie, hogy végzett az ispánnal. És egy gyilkosra nem vár más sors, mint a bujdosás, lakhelye a rengeteg, barátja a szél.
Viola mikor megtudja, hogy felesége beteg, nem törődve semmivel, belopódzott a faluba, hogy beszélhessen az asszonnyal. A pandúrok azonban a nyomában voltak, és figyelmen kívül hagyva a nemesi ház sértetlenségét, a házba is betörtek. Viola épp, hogy meg tudott menekülni, Liptáknéval még meg tudja üzenni a jegyzőnek, hogy vigyázzon hivatalos irataira, amiket egy vasládában őriz, mert hatalmas ellenségei vannak, "és bizonyos uraknak, meg asszonyságoknak nagyon fáj a foguk az irományok után."
Ákos húgával, Etelkával beszélget, vele osztja meg szíve fájdalmát. Tengelyi bár tiszteli őt, de miután megtudta, hogy mit érez a lánya iránt, nem kívánatos vendég a jegyző házánál. Az apa félti a lányát, hiszen a gazdag úri Réty család nem valószínű, hogy szívesen látná maguk közt a szegény jegyző lányát. Etelka azonban még mindig Vilma legjobb barátnője, és szívesen látott vendég a házban. Vilma türelemre és nyugalomra inti a bátyját, hogy hamarosan újra láthatja kedvesét.
Másnap, vasárnap az alispán házában a tisztújítás előtti szokásos mulatozás folyik. Az ellenfél, Bántornyi portáján is hasonló módon múlatják az időt a kortesek.
Míg az alispán lánya a jegyzőék házában időzik Vilmánál, a jegyző a porvári főispánnál van. Marosvölgyi gróf a jegyző véleményére kíváncsi a közállapotokat illetően. Tengelyi őszintén számol be a siralmas állapotokról, hogy a választások előtt a két párt, mint két ellenséges hadsereg áll egymással szemben. A város ügyeivel nem tőrödnek, csak az érdekel mindenkit, hogy ő kerüljön hatalomra, a parasztok szedett-vedett ruhákban járnak, rongyos tetejű házuk épp, hogy össze ne dőljön, ipar és gyarapodás, meg az a derű, mely más országokat jellemez, itt elő sem tűnik.
" - Ne áltassa magát, kegyelmes uram! A magyar paraszt emelt fővel jár a világban. Ha látom ezt a népet, amelynek a nyakát annyi század szolgasága sem hajtotta meg, néha én is büszkének érzem magamat. Mintha ezt a népet, amely ennyi elnyomás után még emelt fővel jár, nem is teremtette volna az Isten, mint hogy szabad legyen. De aki szerencsésnek hiszi, nem ismeri a helyzetét. Nem panaszkodik, mert századok óta tudja, hogy szavának semmi foganatja nincsen. De azért kevésbé érzi-e a terheket, amelyek a vállát nyomják? Kisebb fájdalommal válik-e meg fiától, ha azt elviszik katonának, miközben nemes szomszédjának a gyermeke, csak agaraival gyakorolja bátorságát jobbágya vetésein."
A főispán figyelmesen hallgatja végig a jegyző szavait, van, amiben egyet is ért vele.
De a jegyző szerint a változás gátja Réty és a másodalispán, de ők a főispán leghűségesebb emberei, a politikai elképzelései legfőbb támaszai
"- Kegyelmes uram, sokkal jobban ragaszkodom saját meggyőződésemhez, semhogy ne méltányolnám azt, amit mások tesznek eszméik megvalósításáért. De hát a rossz jobbá válik-e, ha többen követik el? A népnek mi köze politikai küzdelmeinkhez? Kizártuk a jogok gyakorlásából. Ha már kiskorúnak nyilvánítottuk, megfoszthatjuk-e a nyugalomtól is, amelyre szüksége van? Ha már minden jogot megtagadtunk, meg kell-e tagadnunk tőle az igazságot is? Márpedig ezt tesszük, amikor az igazságszolgáltatást olyanokra bízzuk, akik politikai küzdelmeinkben mellettünk állnak, de akiknek aljasságáról meg vagyunk győződve. Kegyelmes uram! A nép nem vesz részt politikai életünkben, minek szenvedjen győzelmeinkért?!"
A titkár véleménye szerint Tengelyi nem ide való, elüt a többiektől.
"- Mondja úgy, hogy Magyarországon sehová sem való - válaszolta Marosvölgyi."
Rétyné aljas tervet eszelt ki a jegyző ellen, ügyvédjével, Macskaházyval. Ők az az asszonyság és uraság, akinek mindenáron meg kell szereznie a jegyző és a pap iratait, amik szintén Tengelyinél vannak, mert Vándoryhoz egyszer már betörtek. A tolvaj Rétyné megbízottja volt, a pap hivatalos iratait azóta a jegyzőnél tartja. Az alispánnénak azért van szüksége a pap irataira, mert azok az országból elüldözött, és Németországba szökött férje féltestvéréről is tartalmaznak adatokat. Még az is kiderülhet, hogy a hatalmas birtoknak nem a férje a törvényes tulajdonosa. A hatalomért és a vagyoni gyarapodásért mindenre kész Rétynének mindenáron meg kell szereznie az iratokat. Macskaházy a visszataszító külsejű, félszemű Üveges Jancsit bízza meg, hogy szerezze meg az iratokat. A férfi a kocsmában találkozik Cifra Jancsival, a lezüllött kurtanemessel. Üveges tudja, hogy Cifra volt az, aki betört a paphoz, ráveszi őt, hogy ötven forintért segítsen neki megszerezni az iratokat. Megbeszélésüket azonban kihallgatja Peti cigány, aki ahogy lehet, értesíti Violát, hogy mi készül a jegyző ellen.
Viola újra bemegy a faluba, és visszaszerzi az iratokat, leüti az éppen menekülni készülő Üveges Jancsit. Dulakodásuk azonban oda vonzza a pandúrokat, lövés dördül, és Réty Ákos sebesül meg, aki éppen Vilmának udvarolt. A zajra kirohant a házból, ott látta meg a földön fekvő Üveges Jancsit, és lehajolt hozzá, hogy segítsen, ekkor érte a lövés.
Tengelyi ezalatt távol volt otthonától, éppen a szavazáson vett részt. Megdöbbenve látta, hogy a titkos szavazást nevetségessé teszik, hiszen az ajtóban álló két táblabíró minden szavazónak utasítást adott.
Amikor szóvá teszi a körülményeket, egy emberként állnak ki ellene, sőt Nyúzó úr addig nem engedi szavazni, amíg be nem bizonyítja, hogy ő is jogosult a szavazásra, azaz nemes ember. Durva hangon utasítja ki.
"- Takarodjék kend haza, nemtelennek itt szava nincs!" Soha senkit nem tapsoltak meg úgy, ahogy Nyúzót ezután a cselekedete után. Tengelyi mellett egyedül az ifjú Kislaky Kálmán állt ki, hazakísérte a jegyzőt, hogy elhozhassa iratait, és bebizonyítsa nemességét.
Tengelyit otthon nagy sürgés-forgás fogadta, Tengelyi amikor hazatér, akkor tudja meg, hogy kirabolták. Azzal, hogy eltűntek az iratai, számára és a családja számára minden elveszett. Hiszen a nemesi igazolás nélkül ő senki és semmi, gyermekei parasztok, "akiket megvetnek, lábbal taposnak, akiknek birtoka nincs, érdeme nem is lehet, olyanok, mint akik itt laknak körülöttünk ezekben a kunyhókban! Nem idegenek, mert hisz itt születtek, mégsincs hely, amelyet a világon hazájuknak nevezhetnének..."
Vándory is a jegyző házában van, ő optimistábban látja barátja helyzetét. Telegdy azonban úgy gondolja, nem véletlen, hogy épp most kérték tőle a nemességét igazoló papírokat Viola csak az eszköz volt, mert nem állt be a betyár üldözői közé, ezért akarják eltiporni a büszkeségét. Tengelyi mikor pontosan megtudja, mi történt, a feleségét átkozza, az ő nagyravágyása okozta lányuk szerencsétlenségét. Hiszen ha Ákos el is venné Vilmát, a Réty-házban a lánynak csak megvetés jutna osztályrészül. Barátja, Kálmán sem állt nála jobban szerelem dolgában, hiszen azzal, hogy a választáson a jegyző mellé állt, kivívta a Réty család haragját, nem számíthat arra, hogy Etelkát hozzáadják.
"Sírva vigad a magyar, így szól a közmondás. Miért is volna másképp? Hajdanában a magyarnak annyi oka volt sírni! Más nemzeteknél az újabb kor meggyógyította a múlt sebeit. Minálunk a népdal majdnem mindenütt megőrizte azt a bús dallamot, amely olyan korszakban keletkezett, midőn az elnyomott nép érzelmei nem lehettek egyebek, mint szomorúak; de más népeknél már rég vidámabb szavakat illesztettek a korábbiak helyébe, vagy legalábbis az énekes vígabb hangja feledteti a dal eredeti jellegét Minálunk alsóbb osztályainknak nincs okuk vidámságra a jelenben sem, a dal éppoly szomorúan zeng manapság is, mint azokban az időkben, midőn Buda falain a félhold uralkodott. Hiszen hány olyan ember él hazánkban, aki csak faluja viszonyait ismeri, és nemigen gyanítja, hogy mióta a törököt elűztük, változáson ment keresztül az ország. a jobbágy, amikor a füstpénz forintját a kastélyba viszi, a török garasra emlékezve félig sem borzad annyira a múlttól, mint azok, akik már egy évszázaddal azelőtt lerótták az utolsó krajcárig hazájuk iránti tartozásukat, s ezért azóta nem tudják, mi az adó.
Az a komorság azonban, amely a magyar népet jellemzi, hányatott történelmén és jelenlegi szomorú helyzetén kívül még a vidék szomorú jellegének is tulajdonítható.
Zsuzsi mindent megtesz, hogy a férje nyomára jusson, beszél Cifrával is, bár sejti, hogy mindaz a gazság, amivel Violát vádolják, az mind az ő műve. Peti cigány azonban amikor látja, hogy az asszony kivel beszélt, értesíti Violát. A pandúrok Nyúzó vezetésével Viola és társai nyomára bukkannak. A pandúrok és a betyárok közül sokan megsebesülnek, és a kunyhó is, amiben a betyárok menedéket leltek, kigyulladt. Viola először úgy gondolta, hogy a kunyhó falai alá temeti magát, csak ne jusson az akasztófára, de a veszélyben egészen elfeledkezett az iratokról. Nem hagyhatja, hogy az egyetlen ember kerüljön bajba, aki neki a segítségére volt, ezért mindent megtesz, hogy a jegyző papírjait megmentse, így az iratokat magához szorítva, a füsttől fuldokolva, és szinte vakon kimenekül az égő házból. De pont Nyúzó és Macskaházy karjaiba futott, az ügyvéd kikapta a kezéből az irományokat, és úgy tett, mintha a tűzbe dobta volna, az iratokat azonban magánál tartotta. A pandúrok a megkötözött és sebesült Violát Kislakyék udvarházába viszik, és azonnal fel akarják akasztani.
Zsuzsi megpróbál férjével beszélni, de nem engedik be hozzá. Nyúzó közben összehívja a vésztörvényszéket, és már előre meghozná a vádlott meghallgatása nélkül az ítéletet, amikor váratlanul megérkezett Völgyesy alügyész. Kislakyné arra kéri férjét, a rögtönítélő bíróság elnökét, hogy tegye lehetővé, hogy Viola láthassa feleségét és a gyerekeít, és legyen irgalmas, mert ha kimondják az ítéletet, utána már nem tudja visszaadni az életét.
Völgyesy mindent megpróbál, hogy a körülmények között is igazságosan folyjon a tárgyalás. Viola végül, miután látja, hogy Macskaházy csak játszik vele, mindent elmond, attól kezdve, hogy hogyan hallotta az alispánné és az ügyvéd párbeszédét, addig, hogy a jegyző házában Üveges Jancsitól ellopta az iratokat Völgyesyn kívül senki sem akarja komolyan venni Viola szavait, hiszen hogy lehetne, egy szó is igaz abból, amit a haramia mond, hogy egy összeesküvésről van szó, ami mögött az alispánné áll. De az alügyész Viola minden szavát lejegyezte, és így akarja megszerkeszteni a jegyzőkönyvet is. Ezt azonban megakadályozzák, és inkább lemond a arról, hogy ő készítse el a jegyzőkönyvet, és elhagyja a vésztörvényszéket. Nyúzó és a többi táblabíró sürgetésére végül a bíróság elnöke, a tétovázó Kislaky is elfogadja a halálos ítélet kimondását, de az ítélet végrehajtását a késői időpont miatt másnapra halasztják.
Völgyesy, miután elhagyta a törvényszéket és visszatért a Kislaky udvarházba, beszámol Kálmánnak a történtekről. Kálmán közben megkapja Réty Ákos levelét, melyet a fiú sebesülése miatt húga, Etelka írt, ebből kiderül, hogy a Tengelyitől elrabolt iratok Ákos számára is életbevágóan fontosak. Etelka véletlenül hallotta mostohaanyja és Macskaházy beszélgetését, amiből kiderült számára, hogy a jegyző iratai náluk vannak. Viola nem felelős az ügyben semmiért, nemesen viselkedett, de sokan fogják az ő halálát kívánni, mert ha a zsivány nem él, a jegyző iratairól soha senki tanúbizonyságot nem tehet Levele zárszavában arra kéri Kálmánt, hogy segítsen nekik. A levél csak megerősíti Völgyesyt abban a hitében, hogy itt a háttérben valamilyen nagy gazság húzódik meg. Elhatározzák, hogy megmentik Violát, éjszaka sikerül is kiszabadítaniuk a halálraítéltet, hevenyészett börtönéből, a Kislaky-udvarház pelyváskamrájából.
Ákos otthonában bejelenti édesapjának, hogy mihamarabb nőül venné Vilmát, hiszen a lány helyzete a baleset óta tarthatatlanná vált Az alispán megpróbál fia lelkére hatni, és ellenzi, hogy fia, egy hozzá nem méltó lányt vegyen el. Rétyné megvetéssel beszél Vilmáról, amivel mélyen megsérti az ifjút. Ákos dühösen veti az asszony szemére, hogy neki nincs joga bárkit is becsmérelni, hiszen az asszony tolvaj, a zsiványok cimborája. Réty fiával szemben a feleségét védi, és Ákost kiutasítja a házból. Ákos Vándorynál talál menedéket, és itt tudja meg, hogy Viola kiszabadult. A jegyző, miután barátjától megtudta, hogy Ákost kitiltották hazulról, nem ellenzi tovább lánya választását, és beleegyezik a házasságba.
Macskaházy felkeresi az alispánnét, és hallgatásáért cserébe ötvenezer forintot kér. Rétyné eleinte magabiztos, hiszen ő is úgy tudja, hogy az iratok elégtek, összeomlik, amikor megtudja, hogy azok a férfinál vannak. Macskaházy zsarolásának végül is engednie kell az asszonynak, hiszen igazat kell adnia a férfinak, ha az beárulja őt a törvényszéknél, a férfit felmentik, az igazi vesztes csak ő lesz. Alispánné a börtönben lopás miatt, amit egy zsidóval követett el, ezt a szégyent nem bírná elviselni. Beszélgetésük minden szavát tisztán halotta az alispáni ház fűtője, Peti cigány, aki azonnal értesíti Violát, hogy az iratok az ügyvédnél vannak.
Macskaházy azon gondolkodott, hogyan szerezhetné vissza az alispánné kegyeit. Elment a Tengelyi-házba, amikor a jegyzőné egyedül volt otthon, és körmönfontan próbálta az asszonyt rávenni, hogy lánya szakítson Ákossal, rossz hírét költötte a fiúnak, majd mint becsületes kérő maga ajánlkozott a lány kezére. A visszatérő Tengelyi durván kiutasította házából a ravasz fiskálist, még azzal is megfenyegette, hogy megöli.
Viola éjjel betör az ügyvéd házába, hogy megszerezze az iratokat, majd, hogy saját életét mentse, leszúrja a rá pisztollyal támadó férfit. Az iratokkal együtt elmenekül, néhány papírt azonban elhullajt A berohanó cselédség vérbefagyva találja az ügyvédet, aki utolsó szavával Tengelyi nevét említi, és elfogják a kályhalyukban megbújt Üveges Jancsit, majd börtönbe zárják.
Este Tengelyi szobájába egy levelet dobtak be, a levelet Viola írta. Arra kéri a jegyzőt, hogy anélkül, hogy bárkinek szólna róla, találkozzanak éjjel a nagy nyírfánál, és visszakapja tőle minden iratát, amelyet az alispán ügyvédjének megbízásából Üveges Jancsi rabolt el a házából.
A jegyző odamegy a megadott helyre, de Viola helyett csak Macskaházy gyilkosinak üldözőit találja, akik idáig tudták a gyilkost követni, innen nyomát vesztették.
A törvényszéken megkezdődik Macskaházy gyilkosságának az ügyében a tanúk kihallgatása, és a gyanú egyre inkább a jegyzőre terelődik, hiszen az ügyvéd halála órájában az ő nevét mondta. A Viola által elejtett néhány papíron Tengelyi írását ismerik fel, és a Tiszaparton megtalálják Tengelyi botját. A jegyző szomszédai is vallják, hogy hallották, amikor a jegyző megfenyegette az ügyvédet.
Tengelyit Nyúzó mint a gyilkosság gyanúsítottját elfogja, és a börtönbe szállítatja.
Ákos beszél az apjával, aki bár teljesen bizonyos abban, hogy egykori diáktársa ártatlan, segíteni nem tud rajta.
Vándory, hogy barátján segítsen, levelet ír az alispánnak, melyben felfedi, hogy ő a féltestvére, aki apjuk halálakor lemondott testvére javáról, az őt megillető vagyonról, hiszen ezzel testvérét igen nehéz helyzetbe hozta volna. Világi fogalmak szerint a testvéréért ő nevet, vagyont, szép polgári állást feláldozott, bátyja akkor azt mondta, bármit kérhet tőle. Most itt az ajkalom, hogy ígéretét valóra váltsa, megmentse a jegyzőt, hogy ne érezze azt, méltatlanra pazarolta jóindulatát. Mikor találkoznak, az alispán elmondja, hogy egy gyenge pillanatában elmondta feleségének, hogy a lelkész a bátyja. Apja első házasságából származó fia, aki a javára lemondott az őt megillető örökrészről. A felesége azonban nem bízott a lelkész nagylelkűségében, és az alispánhoz csak a vagyona miatt ment hozzá, ő bízta meg az ügyvédet, hogy szerezze meg az iratokat. Végül a lelkész is belátja, hogy Réty a jelen helyzetben nem tehet semmit, hiszen ha feljelentené a feleségét, hogy az ügyvédet ő bízta meg a jegyző iratainak elrablásával, így a jegyző még gyanúsabbá válna. Egyelőre csak annyit tehet, hogy amennyire lehet, enyhíti a fogva tartás körülményeit.
Réty közben beleegyezett fia házasságába, ez az ügy tehát elrendeződni látszott, Ákos már csak Tengelyi sorsa miatt aggódott. Ahogy teltek a hónapok, Tengelyi sorsában eleinte semmi előrelépés nem látszott. A börtönben járvány tört ki,a siralmas körülmények között többen megbetegedtek és meghaltak. Üveges Jancsi is beteg lett, halála előtt Vándory beszélt vele, a férfi ekkor vallotta be, hogy az ügyvédet Viola gyilkolta meg, és eddig ezt azért nem mondta ej a vallomásában, mert az alispánné megfenyegette, hogy ne szóljon semmit. Az ügyvéd halála előtti napon az alispánné összeveszett vele, mert az asszony nem akarta azt a rettentő összeget kifizetni, amit tőle az ügyvéd kért. Ezért Rétyné megbízta őt, hogy kétezer forintot kap, ha az ügyvédtől visszaszerzi az iratokat, ezért találták meg őt akkor éjszaka Macskaházy lakásában, de Viola megelőzte őt Vándory megkönnyebbül, hogy így végre kiderülhet barátja ártatlansága, de Üveges Jancsinak még két tanú előtt el kell mindezt ismételnie, hiszen csak így lesz hiteles a vallomása, és nincs már sok ideje hátra. A lelkész azonnal elmegy, hogy tanúkat hozzon. Rétyné az ablakából látja, hogy a lelkész az alügyésszel és Bántornyival megy vissza a zsidóhoz. Nyugtalanság vett rajta erőt, hiszen úgy gondolta, már nincs oka az aggodalomra, hiszen a zsidó anélkül hal meg, hogy őt elárulná. Most azonban megtudja, a zsidót ápoló asszonytól, hogy a férfi új vallomást tesz. Az éjszaka leple alatt belopódzik a férfi cellájába, és megpróbálja rávenni, hogy vallomását vonja vissza, a haldokló azonban erre már nem hajlandó. Az asszony kétségbeesetten tér haza, és kilátástalan helyzetében a rá váró gyalázat elől az öngyilkosságba menekül, és szobaajtaját magára zárva megmérgezi magát.
Üveges Jancsi vallomása azonban nem könnyített a jegyző helyzetén. Azt mindenki elfogadta, hogy Macskaházy bűnös a jegyző iratainak elrablásában, de ez csak növelte a gyanút Tengelyi irányában. Az, hogy a gyilkosságot Viola követte el, csak egy tanú, egy nem szavahihető ember, üveges Jancsi állitotta. Tengelyin csak az segített volna, ha Viola a bíróság előtt vallja be, hogy ő követte el a gyilkosságot Ebben azonban a lelkészen kívül senki sem reménykedett.
Viola azóta a végzetes éjszaka óta, szinte nyomtalanul tűnt el. Viola nyomára végül Kislaky Kálmán inasa, János huszár akadt. A betyár a kislaki gulyás testvérének a nevén élt egy közeli tanyán. Itt lelt nyugalmat és békét, feleségével és két fiával, azonban először kisebbik fia, majd télen nagyobbik gyermeke is beteg lett, és egymást követve meghaltak. Violára ekkor talált rá János huszár. Az öreg beszél vele, elmondja neki, hogy otthon a gyilkossággal Tengelyit vádolják, de ő nem adja fel Violát, a férfi döntse el, hogy mit tesz. Viola úgy dönt, hogy feladja magát, hiszen az iratok nála vannak, az mindent bizonyít, de János le akarja erről beszélni, hiszen ha visszamenne, élete többé nem lenne biztonságban. Viola nem hallgat rá, úgy dönt, hogy az iratokkal Tiszavárra megy, és magát Réty Ákos kezére adja. Hogy nehogy elfogják Taksony megyében, már minden járt utat került, és csak éjjel közlekedett, tudta, hogy a jegyzőn csak akkor segít, ha az iratok Ákos vagy a lelkész kezébe kerülnek, hiszen ha a pandúrok fognák el, Nyúzó főbíró elsikkasztaná azokat. A pandúrok azonban felfedezik és üldözőbe veszik, Ákos lakhelyénél, a Törökdomb közelében rálőnek. Cifra, aki közben beállt Nyúzó pandúrjai közé, még rá is akar támadni a sebesült, magatehetetlen férfira, de ezt Ákos még éppen meg tudja akadályozni, akinek Viola még át tudja adni az iratokat.
Tengelyi ezek után természetesen visszanyerte szabadságát, és családja körében élt. Legjobb barátja továbbra is Vándory és Völgyesy maradt, és néhány ifjúkori álmát is meg tudta valósítani, takarékmagtárat és kisdedóvót alapított. Ákos elvette Vilmát, majd hamarosan egy kisfiuk született, János huszár pedig gazdaságának intézője lett. Vándory bár megtehette volna, de nem vette föl nemesi címeit, továbbra is lelkész maradt. Az alispán a történtek után ritkán ment Tiszarétre, alispáni hivataláról betegségre hivatkozva lemondott, és boldogan élt Porváron, ahol vagyona és származása révén az első embernek számított. Etelka boldogan élt férjével, Kálmánnal, az öreg Kislaky pedig megkönnyebbülten mondott le a rögtönítélő törvényszék elnökének dísze címéről.
Nyúzótól az emberek elfordultak, hivatalától megfosztották. Viola özvegye pedig belehalt a fájdalmába, egy reggel holtan találták a Törökdomb közelében, ahol Viola meghalt.
|