Jókai Mór /1825-1904/
Jókai Mór irodalmunk legolvasottabb és legtermékenyebb regényírója, helye kétségtelenül literatúránk klasszikusai között van. Az ő munkássága teremtette meg Magyarországon a modern értelemben vett olvasóközönséget. Betetőzője a romantikának, de túl is lépte azt.
Komáromban született 1825. február 18-án. Édesapja Jókai József, nemesi származású ügyvéd. Csodagyereknek tartották. Már fiatal korában megjelentek versei, kitűnően rajzolt. Tízéves korában Pozsonyba kerül, itt két év alatt kiválóan megtanul németül. 1837-ben meghalt édesapja, amely súlyos megrázkódtatást jelentett a kis Jókainak. Ezt követően nevelését későbbi sógora, Vály Ferenc kollégiumi tanár irányította, aki felismerte tehetségét és írót kívánt faragni belőle.
1841-42-ben a pápai református kollégiumban tanult. Itt ismerkedett meg Petőfivel, többször szerepeltek együtt az önképzőkörben. 1842 és 1844 között Kecskeméten jogot tanult, és 1846-ban ügyvédi oklevelet is szerzett, de sohasem lépett jogi pályára. 1843-ban írt ugyan egy tragédiát: A zsidó fiú címmel, de első regényének, a Hétköznapok (1846) sikere után döntött véglegesen az írói pálya mellett. Pesten tagja volt a Tízek Társaságának. 1847-ben pedig az Életképek szerkesztője lett. 1848. március 15-ének egyik főszereplője volt. Ő fogalmazta meg és olvasta fel a híres tizenkét pontot, részt vett a sajtószabadság kivívásában. 1848. Augusztus 29-én feleségül vette Laborfalvi Rózát. A házasság felháborította az író édesanyját, és kitagadta fiát. Jókai szakított legjobb barátjával, Petőfivel is, mert a költő ellenezte a házasságot.
Jókai részt vett az 1948-49-es szabadságharcban. Elkísérte Kossuthot alföldi toborzókörútjára. 1848 őszén írt cikkei szilárd köztársaságpártinak mutatják. Feleségével együtt követte a kormányt Debrecenbe, itt a kiegyezésre hajló békepárt híve lett. Az Esti Lapokban megjelenő írásai már a béketárgyalásokat támogatták. Később mégis üdvözölte a trónfosztást és fellelkesítették a tavaszi hadjárat sikerei, Pest visszafoglalása után a kormánnyal együtt Aradra, majd Szegedre menekült. A szabadságharc bukása után Laborfalvi Róza mentette meg Jókait, aki a Bükk hegységbeli Tardonán rejtette el. Ezt követően a feleség felvetette férje nevét a komáromi várvédők listájára, és Jókai büntetlenül elhagyhatta a menedékhelyet.
Az 50-es évektől bekapcsolódott a politikai életbe. 1863-ban megindította balközép politikai napilapját, A Hont, és szoros barátságot kötött Tisza Kálmánnal. A 70-es évek elején egy érzelmi válságon ment keresztül: beleszeretett gyámleányába, a 18 esztendős Lukanics Ottiliába, már válásra is gondolt, de a válságot a lány korai halála megoldotta.
1875-ben politikai fordulat történt az országban: a hatalmon lévő Deák-párt egyesült a Tisza-párttal, s az addigi ellenzék bekerült a kormányba. Így lett kormánypárti képviselő Jókai is. Innentől számíthattuk népszerűségének fokozatos csökkenését. 1875-ben megválasztották Budapesten képviselőnek, de 1878-ban már megbukott a választásokon. 1886-ban végleg lemondott az alsóházi szereplésről. 1886-ban meghalt felesége, ez nagyon megviselte az írót. 1894-ben ötvenéves írói jubileuma alkalmával valóságos nemzeti ünnepet rendeztek neki. 1899-ben újra megnősült, ez elfordította tőle rokonait és a közvéleményt.
Utolsó éveiben súlyos tüdővérzései voltak, és 1904. május 5-én meghalt.
Művei:
1846 - Hétköznapok
1850 - Csataképek
1851 - Erdély aranykora
1853 - Egy magyar nábob
1854 - Kárpáthy Zoltán
1854 - Török világ Magyarországon
1854 -Janicsárok végnapjai
1862 - Az új földesúr
1868 - Szerelem bolondjai
1869 - A kőszívű ember fiai
1860 - Szegény gazdagok
1862 - És mégis mozog a föld
1870 - A fekete gyémántok
1872 - Az arany ember
1872 - A jövő század regénye
1879 - Rab Ráby
1884 - A cigánybáró
1893 - Sárga rózsa
|